A legendás Canon EOS-1D Mark II riporter kopásvizsgálata

A Canon EOS-1D Mark II egy dinoszaurusz a riportfotózás aranykorából. A 2004-ben kiadott 8,2 megapixeles APS-H érzékelővel a sportfotóriporterek kedvenc fegyvere volt az olimpiákon és a világbajnokságokon. Ma ezt a fényképezőgépet gyűjtők, a „merész” pixelek ismerői és azok vásárolják meg, akiknek szerény pénzért elpusztíthatatlan „egyre” van szükségük. De életkora és szakmai háttere az, ami miatt a futásteljesítmény ellenőrzése a legfontosabb lépés a vásárlás előtt.

A riporterek sorozatban filmeznek. Az 1D Mark II egy géppuskát 8,5 képkocka/másodperc sebességgel produkál. Életük 20 éve során a legtöbb ilyen tetem óriási mennyiségű anyagot filmezett le. Ma már 100 ezernél kevesebb vázzal „élő” autót találni valami nem a fantázia birodalmából. Ezért a legenda megvásárlásakor pontosan tudnia kell, hogy mennyi erőforrás maradt a páncélozott testében.

Páncélozott redőny és 200 000 képkocka erőforrás

Az EOS-1D sorozat kialakítása a megbízhatóság mércéje a fotóiparban. A Mark II akciót úgy tervezték, hogy ellenálljon a legzordabb körülményeknek is: eső, fagyos hideg és stadionpor. A fémlécek és a nagy teherbírású tüköremelő mechanizmus lövéshez hasonló hangot adnak ki. Ennek a csomópontnak a hivatalos erőforrása 200 000 művelet szintjén van megadva.

A gyakorlatban néhányan gyakran 300-400 ezer képkockát vettek fel az első redőnycsere előtt. De tekintettel a fényképezőgép korára (több mint 20 éves!), elkerülhetetlen a fém elfáradása és a kenőanyag kiszáradása. A 250 ezres futásteljesítményű 1D Mark II vásárlásakor fel kell készülni arra, hogy a redőny költséges javításokat igényelhet, amelyekhez ma már rendkívül nehéz alkatrészeket találni.

A rendszer kilométernaplójának olvasása régi RAW fájlokból

A modern amatőr Canon fényképezőgépekkel ellentétben, amelyek gyakran elrejtik a futásteljesítmény-információkat, a professzionális fényképezőgépek (beleértve az 1D Mark II-t is) minden felvételt aprólékosan rögzítettek. A metaadatrögzítési protokollok azonban a 2000-es évek elején eltértek a maitól.

A Shutter Count a mély MakerNotes rendszercímkékbe van írva RAW (.CR2) vagy régi TIFF fájlokban, amelyeket a fényképezőgép hozott létre. A rendszeres megtekintési programok nem tudják kinyerni ezeket az információkat – speciális elemzőkre van szükség, amelyek képesek működni a régebbi DIGIC II processzorok sajátos architektúrájával.